A szobai futókát eleinte egy kis polcra vettem.
Nem akartam különösebben nagy növényt, csak valami zöldet, ami szépen lelóg a bútor szélén.
Néhány év alatt teljesen más lett belőle.
A hajtásai elindultak lefelé, majd oldalra, végül már azon gondolkodtam, hogyan vezessem őket a falon úgy, hogy ne foglalják el az egész szobát.
Először túl sötét helyen tartottam
A növény életben maradt, de a hajtások egyre hosszabbak lettek, miközben a levelek között nagy távolság alakult ki.
A Kertikék futókáról szóló gondozási tanácsai alapján próbáltam ki először, hogy jóval világosabb helyet kapjon.
A változás látványos volt.
Az új levelek sűrűbben helyezkedtek el, a tarka változat mintázata pedig sokkal karakteresebbé vált.
Visszavágni sem kell félni
Sokáig sajnáltam levágni a hosszú hajtásokat.
Pedig amikor végül megtettem, a növény több ponton új hajtásokat kezdett fejleszteni, és sokkal dúsabb lett.
Azóta nem az a célom, hogy minél hosszabb legyen, hanem hogy szép formája legyen.
Egy részét hagyom lefelé nőni, más hajtásokat pedig támasztékon vezetek.
A két növekedési forma között meglepő különbség alakult ki.
Meglepően alkalmazkodó növény
A futóka nem omlik össze attól, ha néha egy nappal később kap vizet.
Ugyanakkor nála sem jelent jót, ha a cserép folyamatosan nedves.
Nálam az vált be, hogy a föld felső rétegének száradását figyelem.
A szobai futóka végül azért lett az egyik kedvencem, mert nagyon kevés munkával látványos eredményt ad.
Egy kis növényből évek alatt szinte egy egész zöld fal alakítható ki.
